hajnal kettő

bizony-bizony hetenként egyszer-kétszer előfordul, hogy Sára éjszaka kel és vissza sem alszik. ez a mai volt az eddigi rekord. kettőkor kelt, negyed hatkor sikerült visszaaludnia. nappal pedig általában délelőtt egy, délután pedig fél órát alszik. a délelőtti egy órát is csak azért, mert kendőben, vagy csatos hordozóban sétálgatunk és ott el tud aludni-de ezt gyorsan lekopogom-! kicsit fel is töltődtem a hordozós séták során, nem kellett egyfolytában szórakoztatni a lányt, mint a babakocsiban, de most azt hiszem sikerült is lemerítenie, mert minek aludjam már vissza negyed hatkor?

készülök a nagy délelőtti tornára,mert hiába mondogatom én Emmusnak, hogy bezzeg Benedek ennyi idősen már megfordult, esze ágában sincs forgolódni, maximum oldalra. (úgy érzem ez a bezzeg Benedek még elő fog fordulni párszor :) )

egyébként tündéri a lány, olyan sikonyálást és áriázást fejlesztett ki mostanság, hogy anyukám szerint operaénekesi pályára készül, arra gyakorol. nagyon helyes grimaszokat is vág, cuppog, mindent azonnal magához húz és "megrág", legyen az csörgő, biztonsági öv, vagy éppen az apja orra. B szavaival élve "fájdalmas az érdeklődése". :)

a nagy kádas fürdőzést nagyon élvezi, készenlétbe vannak már helyezve a pancsolós játékok,alig várom, hogy a kádban is játsszon.

de most az lenne a legjobb, ha az alvás ügyei rendeződnének: oké, hogy napközben nem nagyon, vagy inkább nagyon nem alszik, de hogy éjjel kettőkor dönt úgy, hogy reggel van, azért az egy kicsit túlzás. mi lesz, ha jönnek a fogai?????!
mindig több gyereket szerettem volna, most gondolkodom, gondolkodom...

már régen le akartam írni, hogy még ES születése után közvetlen kérdezték többen is, hogy, na, milyen anyának lenni? én meg azt válaszoltam, hogy olyan természetes, amin többen fennakadtak, hogy ez egy csoda, nem lehet természetes, hogy mondhatok ilyet, stb. pedig nem találok erre az érzésre jobb szót, úgy érzem ennek így kellett lennie, ez így helyes, így jó. ha ránézek, vagy cipelem a kendőben a hasamon, annyira úgy érzem, hogy ő én is vagyok. jó ez a hordozás, mert én nagyon szerettem terhes lenni és ez mintegy meghosszabbítja azt a kilenc hónapot.
a nagy őszi séták alkalmával még egy párhuzam-érzés is átfutott rajtam.amikor vártam, hogy megszülessen,még tavasz volt, az egész természet várakozóban volt.most, hogy már ősz van, "megérett az idő" és Sára is is van már velünk (mármint pocakon kívül), és olyan megnyugtató, helyénvaló azt érezni, hogy együtt fejlődünk, haladunk a természettel.

na, majd este, amikor nagyon fáradt leszek az éjjeli őrségtől, igyekszem erre gondolni.:)

délután

ó, azok a csodálatos falevelek

hoppá, kicsit összevissza sikeredett feltöltenem a képeket! de most már nincs időm újból rendezni őket. szemesi képek, séta a Bagolyvár utcában, Sára arca, amint a hatalmas fákat nézi- nagyon lelkesedik értük! Apa ölében, szerintem nagyon szépek, valamint egy szilvás csendélet. hamarosan pedig esti fürdőzös tényfeltáró képriportunk következik Sára combjait illetően. avagy, ahogy mostanában becézgetjük, Emmus esete a nagy fürdőkáddal.

Amiről nem tudok írni...

mégis folytatni kell a (blog)életet.

"Dúdoljatok halkan, kár érte, ember volt"

Balázs