pizsamázók

terápia...

színekkel, a tegnapi nehéz nap emlékére....(bár még ez a mai is csak a felénél tart)

első tavaszi virágaink :)

Gyerekszemmel

 - Nyau!
- Mi az, kiscica vagy? tejet iszol?
- Igen, én kiscica vagyok!
- Lefetyelsz?
- Nem, én nem fetyellek le téged, én tejecskét fetyelek!

4 szem szőlő a tálkában, egy pedig Sára kezében.
- Ezek lábujjak....de hammm, bekapom őket!

Zsófi persze még nem beszél, de mennyire kedves ez a nagy gügyögés:
annna, annnya vagy ha nagyon koncentrál és két kis ujja közé csippent valamit és olyasmit mond, hogy tccü, tyü

Édes átok:

Utolsó napig és hajszálig

Gyermek-szemmel

Nézni a világot.

Újra-újra

Megborzaszt az emberi rosszság,

Szepegéssel

Borzalomba fúlva.

Kérded, kérded:

Mért nem vagyunk mind tiszták és jók?

S jön a válasz

S a választ nem érted./.../

(Ady Endre : Az örök gyermekség)

Küszöbön

A tavaszi szép időnek lám, hogy mindenek örülnek,
Erdők-mezők megzöldülnek, a madarak zengedeznek.

Kisütött a nap sugára az én rózsám ablakára,
Tündöklik gyémánt orcája, ragyog szép csillag módjára.
(Magyar népdal)

Események: Zsófi már 4 foggal bír és így még hangosabban tudja csikorgatni őket ... :) Sára pedig lerajzolta ma a családot, sorrendben Apa, Anya, Zsófi, Sári. Mindenkinek van feje, szeme, szája, nyaka, pocakja és két keze és két lába (Apának nagyon hosszú :)) szerintem ez az első felismerhető rajza!