2010. május 18., kedd

tegnap

elkövettem egy hibát: a védőnő kérdésére, miszerint hogy állunk a napirenddel, azt válaszoltam, hogy most már egész jól kezd beállni, rendszert vélek felfedezni elsőszülöttünk napi tevékenységében. erre a dicséretre ES úgy reagált, hogy kihagyott egy alvást, sírdogált és semmi nem vigasztalta meg. végül az anyukám vállán elaludt és a jó kis nagymamai ölelésben szundított vagy két órát. arra gyanakodtunk, hogy valami olyat ettem, amit nem szeret, mert nagyon sokat rotyogott, büfizni nem annyira tudott és csak tekergett, nyögdécselt és sírt. sajnos ez a tekergés, nyögdécselés, rosszul alvás éjszaka is folytatódott. amikor ma reggel pedig azt hittem helyreállt a rend és még töprengtem is rajta, hogy ezek szerint kb 20 óra kell ahhoz, hogy kiürüljön a nem tetsző kaja a pociból, 20 percnyi alvás után kipattant a szeme és sok-sok próbálkozás ellenére sem tudtam letenni aludni. így megint kimaradt egy alvás. most viszont már másfél órája alszik, aminek nagyon-nagyon örülök. azt terveztem ebben az időszakban főzni fogok, de most félek belefogni, babonából, mert lehet, hogy akkor csakazértis felébred :)

1 megjegyzés:

  1. Én inkább a szélre fognám.

    Erről is lehetne egy mesét írni, hogy jön három tündér a kisbaba ágyához és vakargatják a fejüket, hogy miért nyűgös. Az egyik mondja: az időjárás... hát igen, olyanok ezek a kisbabák, mint a nyuszik, mindent megéreznek. A másik vakargatja az állát és mondja: valami bújkál benne... (ez elég jól lefed mindent, pl oltáskor is elővehető. A harmadik meg gyanakszik, hogy jön a foga... (csecsemőkortól kétéves koráig mindig aktuális). És ezzel kb el is mondták, mi baja lehet egy csecsemőnek:D

    VálaszTörlés