Sárától is kaptam szülinapi ajándékot: péntekről szombatra virradóra egy kis ellenőrzéssel (11 kor nyűgösködött, ezért oldaláról a hasára fordítottam) átaludta az éjszakát és reggel fél nyolc körül kelt! hurrá!
de nem folytatta ezt a hagyományt, mert Szemesen, majd utána vasárnap itthon sem akaródzott neki elaludnia, így a Győztes Hadvezér az anyukája oldalán tért nyugovóra.
(ami egyébként elég jó érzés :)
olyan furcsa (de jó-furcsa) volt, amikor anyukám mesélte, hogy bizony, annak idején október 15-re vártak, de én már másodikán megérkeztem. most már én is tudom milyen nagy izgalom és öröm ennyire várni és szeretni valakit. várni, hogy megérkezzen, hogy láthassam milyen lesz, magamhoz ölelni, megszagolgatni... és most már másként értékelem a szülinapjaimat is! és jogos, hogy ilyenkor nemcsak a szülinaposnak, hanem az anyukájának is jár a torta/virág...
szóval sok puszi Neked Anyukám!!!!!
még a milyen érzés anyának lenni kérdéskörhöz kapcsolódva, csak hogy ne legyen félreérthető: azt, hogy Sára köztünk van, az élet, a születés valóban egy Csoda, amiért nem lehet elég hálás az ember, ezt én is így gondolom, a természetesség inkább arra vonatkozott, ahogy én érzem magam: szóval, hogy nem furcsa, hogy anya lettem, nem is érzem én ezt ilyen patetikusan, hangsúlyosan, hanem egyszerűen természetesnek érzem. hűű, azt hiszem nem ragozom tovább.
tegnap kertészkedtünk még egy kicsit, fent néhány kép a kertből és kertből belesve Sárára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése