Bécs esti, kivilágított belvárosa gyönyörű, engem teljesen elvarázsolt. Sajnos Sárát ez nem nagyon érdekelte, többször kellett egyeztetnünk vele, folyton elszaladt, ha meg összeszidtuk, vagy a kezét akartuk fogni, hisztizett. most már toporzékol is hozzá...meg persze minden alkalommal megígérte, hogy "jó leszek", csak tegyük már le, hát nem lett jó, indultunk is haza.
B-vel megbeszéltük , hogy majd még visszamegyünk Bécs-nézőbe, mert tényleg gyönyörűek az ottani épületek (mármint a régiek), de a vásár...nahát nagy csalódás volt- bár nővérem felkészített, hogy nem olyan klassz, mint a Vörösmarty-tér.
Amit Sáric is nagyon élvezett, az a vonatozás(azaz metrózás) volt. nem is akart leszállni, közölte, hogy "maradok"! de azért egyelőre erősebbek vagyunk nála :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése