Bár Anyukám attól félt, hogy nem pihentem eleget, mert a két gyerek együtt altatása nehezebb volt és Sára többet féltékenykedett Apa hiányában, egyáltalán nem igaz, nagyon is feltöltődtem. Olyan volt otthon lenni, mintha egy jó kis puha fészekben lennénk, onnan kukucskáltunk kifele a nagyvilágba. :)
Sára sajnos megint megfázott "megfújta a szél, mint Apát", éjjel alig aludtunk valamennyit. Remélem Zsófi most nem kapja el a betegséget - ő egyébként egyre ügyesebb, sokszor fordul oldalra, szerintem már hasról hátra is tud fordulni, egyre többet nevetgél és köhécsel. A pihiszékben mindig megpróbál felülni, ezért most egy kicsit mellőzük, mert nem tudom, hogy jót tesz-e neki.
Most már Sárát is jobban érdekli a testvére, ölbe akarja venni, szórakoztatja és ölelgeti. Úgy tűnik kezd kölcsönös lenni a figyelem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése