Egy hónapja költöztünk fel Budapestre, nehéz döntés volt, a kivitelezés sem volt egyszerű, de megérte.
És most olyan leszek, mint a díjátadókon, de TÉNYLEG igazán és nagyon köszönöm - köszönjük az egész család szeretetét, támogatását és segítségét!!!!!!
A Nagymamáknak a gyerekvigyázást, Adáéknak és Mimiéknek a szuper közös programokat és a finom ebédeket! Külön köszönet a meleg babaruhákért és cuki ajándékokért!!!!
És legfőbb támogatónk és szponzorunk segítsége nélkül bizony bele sem vágtunk volna a bp-i létnek: mindent nagyon köszönök Nővérem! Ezt szavakkal megköszönni úgysem lehet, majd, ha nagy leszek meghálálom-mindig ezt mondtam gyerekkoromban!
Egy hete pedig elindult Rozikánk a külvilág felé és most is szuszog-muszog, egy Igazi Csoda! Nehezen alszik napközben, most próbálgatjuk a trükköket, oldalra-hasra, vagy hátára, cumi nélkül, vagy cumival....nehezek az első napok, hála Istennek, hogy itt van Nagyi és segít!
Sárikám nagyon féltékeny, néha teljesen nem önmaga, de remélem összeszokunk.
Zsófi is féltékeny, de valahogy könnyebben kezelhető és jobban érdekli Rozi, mint Sárit.
Igyekszem fényképezni is, egyelőre ilyesmire egyáltalán nem volt idő, ez az írás is hihetetlen, hogy sikerült...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése