Apjával folytatott beszélgetése kb 2 hónappal ezelőtt:
B izzadtan, fáradtan jön fel, vmit munkázott lent a pincében:
B: Ne ölelj meg, mert most izzadt vagyok.
S: Nem baj Apa, nem számít!
B: Neeem?
S: Nem. Csak az számít, hogy mennyire szeretlek!
Tegnap pedig nekem mondta ezt az egyszerű mondatot, amitől kicsit összeszorult a torkom/szívem:
S: Anya, én annyira szeretem élni az életünket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése